Keresés
Close this search box.

A DISKRIMINÁCIÓ FORMÁI

Közvetlen diszkrimináció akkor áll fenn, ha egy személyt vagy személyek egy csoportját egy adott személyes körülmény miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítettek, részesítik vagy részesíthetik, mint egy másik személyt vagy személyek egy másik csoportját.

  • Példa: Álláshirdetés, amelyben csak 30 év alatti nőket keresnek adminisztratív munkához, pedig ezt a munkát bármilyen nemű fiatalabb vagy idősebb személyek is elvégezhetik.

Közvetett diszkrimináció akkor áll fenn, ha egy bizonyos személyes körülményekkel rendelkező személy vagy személyek csoportja kedvezőtlenebb helyzetben van, vagy lehetne egy látszólag neutrális rendelkezés, kritérium vagy gyakorlat miatt.

A közvetett diszkrimináció gyakran fordul elő látszólag semleges kritériumok mellett, amelyek feltételezhetően mindenki számára egyenlőek, de a gyakorlatban kiderül, hogy bizonyos egyénekre vagy csoportokra diszkriminatív hatást gyakorolnak. A diszkrimináció tilalmának megsértéséről akkor beszélhetünk, ha a vitatott kritériumok alkalmazását nem lehet a kitűzött célhoz képest megfelelőnek, feltétlenül szükségesnek és arányosnak igazolni.

  • Példa: Az önkormányzat a nonprofit lakás allokációjának egyik kiemelt kritériumaként határozza meg a felsőoktatási végzettség kritériumát. Egy ilyen, látszólag semleges kritérium aránytalanul hátrányos helyzetbe hozza a roma lakosságot, amelyben az oktatási struktúra rendkívül alacsony a lakosság többi részéhez képest.

A zaklatás a diszkrimináció egyik formájának számít, és nemkívánatos, személyes körülménnyel kapcsolatos bánásmódnak minősül, amelynek hatása vagy szándéka, hogy megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremtsen egy személy számára, és sérti méltóságát.

  • Példa: Viccelődés a társaságban a fogyatékossággal élők rovására, miközben egy személy, aki fogyatékossággal élő anyjáról visel gondot, mélyen megsértődik egy ilyen viccen, annak ellenére, hogy másokban nem idézi elő ugyanezeket az érzéseket.

A zaklatás a társadalmi élet különböző területein fordulhat elő.

A zaklatás egyik leggyakoribb formája a munkahelyi zaklatás. A munkaviszonyokról szóló törvény előírja a munkáltató azon kötelezettségét, hogy olyan munkakörnyezetet biztosítson, amelyben a munkavállaló nem lesz kitéve szexuális vagy egyéb zaklatásnak a munkáltató, felettesei vagy kollégái részéről. A munkáltatónak ezért megfelelő intézkedéseket kell tennie a munkavállalók védelme érdekében.

A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy az emberek gyakran összekeverik, hogy egy adott bánásmód mikor minősül zaklatásnak, bántalmazásnak vagy megfélemlítésnek/mobbingnak. Az alapvető különbség egyrészről a zaklatás, másrészről a bántalmazás és a megfélemlítés/mobbing között az, hogy a bántalmazásnál és a megfélemlítésnél/mobbingnál az elfogadhatatlan bánásmód nem feltétlenül kapcsolódik egy vagy több személyes körülményhez.

A bántalmazás szándékosan okozott kellemetlenséget, megalázást, kirekesztést stb. jelent. Bántalmazásról akkor beszélünk, amikor egy személy valaki másnak ártani akar, vagy amikor a munkáltató a munkavállaló jogaival vagy kötelezettségeivel kapcsolatos eljárást kizárólag a munkavállaló bántalmazása céljából folytatja le.

A megfélemlítés/mobbing pedig rendszeres és tartós rossz bánásmódot jelent, amely társadalmi, pszichológiai és egészségügyi problémákat okoz az áldozat számára.

Szexuális zaklatás minden olyan nem kívánatos bánásmód, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt. A szexuális zaklatás a diszkrimináció különleges formájaként van meghatározva, amely nem kapcsolódik semmilyen személyes körülményhez.

  • Példa: Urška szakácssegédként dolgozik egy konyhában, ahol többnyire férfiak dolgoznak. A felettese vicceket mond róla, és illetlen megjegyzéseket tesz, amelyekkel nem áll le, hanem csak fokozódik a zaklatás. Ide tartozik az illetlen „véletlen” fogdosás is.

A szexuális zaklatás különböző formákban fejezhető ki, nevezetesen verbális magatartásként (pl. szuggesztív megjegyzések és észrevételek, utalások, trágár megjegyzések, fütyülés), nem verbális magatartásként (pl. szexuálisan szuggesztív gesztusok, mimika, pornográf vagy szexuálisan szuggesztív képek mutatása) és fizikai magatartásként (pl. illetlen fogdosás, dörgölőzés a személy testéhez, a test különböző részeinek masszírozása, ölelés, puszi és hasonlók).

Néha a kontextustól függően mulasztási jelleggel is rendelkezhet, például szándékos mellőzés, hallgatás, elhanyagolás.

Amikor szexuális magatartásról van szó, elengedhetetlen, hogy az egyén személyes, nem feltétlenül fizikai integritásába történő beavatkozás legyen. A szexuális zaklatás sajátossága, hogy nem szükséges összehasonlítható helyzetet vagy más olyan személyt keresni, aki az érzékenység semleges mércéje lenne, hiszen itt a méltóság megsértésének alapvető kritériuma az, hogy az érintett hogyan ítélkezik a bánásmód felett.

A szexuális zaklatás egyes jelei már megfelelhetnek a szexuális bűncselekmények jeleinek (például a szexuális sérthetetlenség megsértése a testi helyzettel való visszaélés, nemi erőszak révén).

 

A diszkriminációs utasítások a diszkrimináció egyik formája, és olyan utasításokat jelentenek, amelyek diszkriminációt eredményeztek, eredményeznek vagy eredményezhetnek.

A diszkriminációs utasítások magukban foglalják azokat az utasításokat is, amelyek meggátolják a diszkrimináció megakadályozását vagy megszüntetését.

A diszkriminációs utasítás egy parancs, instrukció vagy más utasítás, miszerint a személyt egy adott személyes körülménye alapján diszkriminálni kell.

Példa: Amikor az éjszakai szórakozóhely táncparkettjén egy meleg pár táncolt, a szórakozóhely tulajdonosa arra utasította a biztonsági őröket, hogy távolítsák el a párt az épületből.

Diszkriminációra való buzdításnak számít más emberek ösztönzése olyan cselekedetek elvégzésére, amelyek következménye diszkrimináció volt, most az vagy lehetne. A súlyos tiltott gyakorlatok közé tartozik különösen rasszista, vallási, nemzetiségi és nemi diszkriminációra irányuló felhívások továbbítása és terjesztése, a gyűlöletre és diszkriminációra való buzdítás és késztetés, valamint a diszkrimináció ösztönzése szélesebb nyilvános körökben. A diszkriminációra való buzdítás a diszkrimináció egyik formája.

Szintén diszkriminatívnak és ezért tilosnak számít egy személy vagy személyek csoportjának elhanyagolásának vagy lenézésének nyilvános igazolása személyes körülmények miatt, valamint egy személy vagy személyek csoportja feletti dominanciáról vagy felsőbbrendűségről szóló elképzelések igazolása, amelyek olyan meghatározott személyes körülmények miatt keletkeznek, amelyekkel az elnyomott személyek nem rendelkeznek.

A súlyos tiltott gyakorlatok közé tartozik különösen rasszista, vallási, nemzetiségi és nemi diszkriminációra irányuló felhívások továbbítása és terjesztése, a gyűlöletre és diszkriminációra való buzdítás és késztetés, valamint a diszkrimináció ösztönzése szélesebb nyilvános körökben.

Példák:

  • Egy Facebook-bejegyzés, amely az összes muszlim meggyilkolására szólít fel.
  • A fehér faj felsőbbrendűségének nyilvános igazolása és más nemzetiségek, fajok vagy etnikai származások megalázása.
  • A nők megalázása és a férfiak uralmának igazolása azzal az indokkal, hogy a nők intellektuálisan kevésbé fejlettek, mint a férfiak.

A viktimizáció a diszkriminált személy vagy az őt segítő személy cselekedeteinek kedvezőtlen következményeknek való kitétele, amelyeknek célja a diszkrimináció megelőzése vagy megszüntetése.

Tilosak azok a hátrányos következmények vagy megtorló intézkedések (pl. szankciók, bántalmazás, zaklatás formájában), amelyeknek az egyének ki lehetnek téve a diszkrimináció elleni intézkedésük miatt (pl. panasz benyújtása, tanúskodás).

  • Példa: A tanár folyamatosan piszkálja a diákot, amiért alátámasztotta a panaszt, hogy a tanár diszkriminatív módon bánik egy másik diákkal etnikai származása alapján.

A kapcsolaton keresztüli diszkrimináció esetén a diszkriminatív bánásmód oka olyan személyes körülmény, amellyel az egyén ugyan nem rendelkezik, de bizonyos módon kapcsolódik egy személyhez (vagy csoporthoz), aki rendelkezik az adott személyes körülménnyel.

Példák:

  • A munkahelyen Jasna gyakran van kitéve a kollégák sértő megjegyzéseinek, e-mailjeinek és sértegetésének leszbikus lánya miatt, aki egy jól ismert melegjogi aktivista.
  • Az egyént, aki a legjobb jelöltnek bizonyult az álláspályázati folyamatban, elutasította a munkáltató, mert megtudta, hogy a jelöltnek súlyosan fogyatékos gyermeke van, aki bonyolult gondozást igényel, és az ilyen gondozás hosszú távú munkahelyi távolléthez vezethetne.

A személyes körülményen alapuló egyenlőtlen bánásmód nem feltétlenül jelenti a diszkrimináció tilalmának megsértését. Az alkalmazandó törvényi szabályozás (a ZVarD 13. cikke) általánosságban nem zárja ki az adott személyes körülményen alapuló diszkriminatív bánásmódot, ha az eltérő bánásmód jogos célon alapul, és a cél elérésének eszközei megfelelőek, szükségesek és arányosak.

Az egyes személyes körülményeken (pl. nem, faj, etnikai származás, szexuális irányultság) alapuló és a társadalmi élet egyes területein (pl. foglalkoztatás és munka) jelentkező diszkrimináció esetén az indokolt egyenlőtlen bánásmód megítélésének kritériuma szigorúbb, mint máshol.

Kivételek a diszkrimináció tilalma alól

A jogszabályok konkrétan meghatározzák a megengedett egyenlőtlen bánásmód egyes kivételeit, például:

  • A várandós nők különleges védelmét szolgáló kedvezőbb bánásmód (a ZVarD 13. cikkének ötödik bekezdése);
  • egy bizonyos személyes körülmény indokolt feltétele lehet az állás megszerzéséhez annak ellenére, hogy kizárja azokat, akik nem rendelkeznek vele (pl. egy adott vallási szervezetben való foglalkoztatás, ahol az egyénnek egy adott valláshoz kell tartoznia, de ilyenkor a hovatartozás követelményének jogszerű és indokolt szakmai követelménynek kell lennie, amely összhangban van a szervezet etikájával);
  • csak az egyik nemhez tartozók foglalkoztatása, amikor a nem személyes körülmény alapvető és döntő szakmai követelményt jelent – például egy olyan személy foglalkoztatása a határrendészetnél, aki a női utasokat ellenőrzi. Mivel a női utasok vizsgálatát csak nők végezhetik, a jelöltek (ebben az esetben a nők) konkrét nemét előíró foglalkoztatási kritérium nem diszkriminatív.

Kivételek a közvetett diszkrimináció tilalma alól

  • Példa: Az építőipari vállalat megköveteli, hogy az építkezésen minden munkavállaló védősisakot viseljen. Ez a feltétel közvetett diszkriminációt jelenthet azon vallások tagjai számára, amelyekben kötelező a fejfedő viselése. Mivel azonban ez a feltétel jogos célon alapul – a munkavállalók munkahelyi biztonsága, és a cél eléréséhez szükséges eszközök megfelelőek és szükségesek, az építőipari vállalat ilyen követelménye jogos, és nem minősül diszkriminációnak.