A hátrányos megkülönböztetésről

A hátrányos megkülönböztetés egy, megalapozott ok nélküli egyenlőtlen bánásmód: az emberek kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek csupán egy adott személyes körülmény miatt (pl. nem, életkor, faji vagy etnikai származás, fogyatékosság, nemi irányultság, vallás…). A hátrányos megkülönböztetést A hátrányos megkülönböztetés elleni törvény 4. cikke úgy határozza meg, mint „minden indokolatlan ténybeli vagy jogi egyenlőtlen bánásmód, megkülönböztetés, kizárás vagy a cselekvés korlátozása vagy elmulasztása személyes körülmények miatt, amelynek célja vagy következménye az emberi jogok és alapvető szabadságok, egyéb jogok, jogi érdekek és előnyök egyenlő elismerésének, érvényesülésének vagy gyakorlásának akadályozása, csökkentése vagy érvénytelenítése.“ Szlovéniában tilos a bármilyen személyes körülmény alapján történő hátrányos megkülönböztetés. A hátrányos megkülönböztetés elleni törvény a következő személyes körülményeket határozza meg:

  1. Neme
  2. Nemzetiségi/etnikai hovatartozás
  3. Faj
  4. Nyelv
  5. Vallás vagy világnézeti meggyőződés
  6. Fogyatékosság
  7. Életkor
  8. Szexuális irányultság
  9. Nemi identitás
  10. Nemi megjelenés
  11. Társadalmi helyzet
  12. Vagyoni helyzet
  13. Végzettség

 

Egyéb kategóriák:

  1. Másik EU tagállam állampolgára
  2. Harmadik ország állampolgára
  3. Lakhely

 

A hátrányos megkülönböztetés a társadalmi élet következő területein minősül törvényellenesnek:

  • a foglalkoztatáshoz, önfoglalkoztatáshoz és a szakmához való hozzáférés feltételei, függetlenül a tevékenység típusától és a szakmai hierarchia minden szintjén, beleértve az előléptetést is,
  • a pályaorientáció és tanácsadás, szakmai és szakértői képzés és oktatás, szakmai továbbképzés és átképzés minden szintjéhez való hozzáférési lehetőség, beleértve a szakmai gyakorlatot is,
  • foglalkoztatási feltételek és munkakörülmények, beleértve a munkaszerződés megszüntetését és a béreket,
  • tagság és részvétel munkavállalói vagy munkáltatói, illetve bármely olyan szervezetben, amelynek tagjai egy adott szakmát űznek, beleértve az ilyen szervezetek által biztosított előnyöket,
  • szociális védelem, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást,
  • szociális előnyök,
  • oktatás és nevelés,
  • a nyilvánosság számára elérhető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, beleértve a lakhatást.

 

A hátrányos megkülönböztetés elleni törvénynek megfelelően az Esélyegyenlőségi Biztos eljárásokat hajt végre a hátrányos megkülönböztetés megállapítására és egyéb, e törvény végrehajtásának ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat lát el.

A hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) megállapítását szolgáló eljárást az Esélyegyenlőségi Biztos a jogsérelmet szenvedett személy által benyújtott „A hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) kivizsgálása iránti indítvány” alapján indítja el. A hátrányos megkülönböztetés megállapítása hivatalból is elvégezhető.

Ha úgy érzi, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, töltse ki „A hátrányos megkülönböztetés (diszkrimináció) kivizsgálása iránti indítványt” vagy hívjon bennünket az ingyenes 080 81 80-as telefonszámon (csak Szlovéniából hívható) minden munkanapon 10 és 12 óra között, illetve szerdánként 15 és 18 óra között is.